A Medal of Honor egy újabb részét, az Airborne-t mutatom most be. Ahogy a nevében is benne van, ezúttal az ejtőernyősökön lesz a hangsúly, azon belül is a 82. Légidesszant-Hadosztályon. Főhősünk neve Boyd Travers, vele kell hazazavarni a csúnya nácikat. Hiába a társak, ezúttal is a munka nagy része a miénk lesz, bár itt nem olyan vészes a dolog, mint az Allied Assault-ban, vagyis nem kell számítani az "egy ember egy hadsereg ellen" eseményekre. Mivel ejtőernyőst alakítunk és hát a II. világháborúban nem volt olyan sok ugrás csupán 6 pálya került bele a játékba, ebből egy, az utolsó így is egy kitalált pálya. Minden küldetést az égből érkezve kezdünk. Éremes először a zöld füsttel jelzett ővezetbe ugrani, itt felpakolhatjuk magunkat lőszerrel, de ha kedvünk van rögtön leugorhatunk az ellenség közé, ami azért nem ajánlatos, mivel elég szép számban találhatóak az ellenfelek. És ezúttal már nem a "semmiből" fognak előjönni, egy meghatározott számú sereg található egy pályán. Az MI sajnos néhol nagyon ostoba tud lenni, ráadásul kicsit bugos is az alap verzió, de általában nagyon okos, dobálja a gránátokat felénk ha fedezékben vagyunk. Fegyverek tekintetében semmi változás nincs, az előző részekből már ismert szerszámokat kapunk. Viszont bekerült egy nagyon király dolog a játékba ezzel kapcsolatba. Fegyvereink találat esetén fejlődnek, ezt a egy kék csík mutatja a fegyver ikonnál. Amint betelik, fegyverünk szintet lép és kapunk valami ketyerét rá, ami lehet egy nagyobb tár, egy szkóp, gránátvető, stb. Szerintem ez jó dolog, nekem tetszett. A játék az Unreal Engine 3-at használja, a grafikája így elég szép is, ám nem használja ki annyira a motor adottságait, mint más játékok, pl:. a konkurens BiA: HH. A fegyverek, és az emberek szépek, kidolgozottak, bár a ruhákon lévő kitűntetések, egyéb csillogó cuccok kicsit túl fényesre sikerültek. A játékot most, először normal fokozaton játszottam, és meglepődtem egy kicsit, mert néhol még így is könnyű volt, máskor meg sorozatban haltam meg. Ha már a halál. Ha meghalunk akkor visszatelepordálódunk az égbe, ismét onnan kezdünk, ám ha már több feladat is kész és akkor halnuk meg, akkor a földről indulunk. A zenék megmaradtak az előző részekből, de került be valami új is. A zenék meggyőzőek, szerintem ellettek találva. A játék számomra csalódás lett egy kicsit. Valahogy a küldetések fele nagyon jó lett, hangulatos, többször is végig kell menni rajta, a másik meg piszok unalmas, nem is tetszik. Pedig már a kiképző ugrásoknál (mert ilyen is van) már azt lehet érezni, hogy fantasztikus a játék, nekem már az is nagyon bejött. Aztán ahogy haladtam előre valami tényleg tetszett, jól lett megoldva, de volt valami, ami nagyon nem. Hát, remélem, hogy ha terveznek új részt, aminek örülnék valami jobbat hoznak össze. Ami még érdekes lehet az mutli. Az Allied Assault-al (főleg kiegészítőivel) a mai napig játszanak több százan, köztük én is, és nagyon jó kis csaták szoktak kialakulni, talán itt is összejöhet az és akkor egy újabb jó pont a játék mellett.
Értékelés:
Történet: 10/8
Grafika: 10/9
Zene/Hang: 10/10
Játékélmény: 10/8
Összesen: 87%
Gépigény:
- P4 3.4 GHz
- 1 GB RAM
- 256 MB VRAM
- 9 GB HDD
Tehát eléggé gépigényes a játék, gyengébb vason reménytelen. 2 GB RAM-al, egy közepes Core 2-es procival és egy középkategóriás videókártyával azonban már reccenés nélkül megy nagyobb felbontásban is. Nálam 1280 x 1024, minden max.-on, no problem, és tényleg szép.